Párkapcsolat vagy szingliség?

Kit rejt az álarc? Ki illik hozzám?

Talán ő hozzám illik?

  A évekig tartó párkapcsolataim alatt szürke kisegér voltam. Nem szeretek visszagondolni arra a személyiségemre és viselkedésemre ami akkor volt, mialatt volt bárom. Bezárkóztunk otthonra, nem hódoltam hobbijaimnak, nem tudtam elengedni magam egy buliban sem, nem voltam felszabadult, nem mosolyogtam és nem éltem ki magam fiatal korom ellenére. Valószínűleg ezért tart ilyen sokáig lábra állnom, mert nem akarom még egyszer rosszul érezni magam a párkapcsolat miatt. Eszembe jut a féltékenykedés, amikor nem voltam vele. Emlékszem, hogy mindig azt kutattam egy bulin, melyik csaj néz a szemébe, nehogy lemaradjak egy titkos pillantásáról, amit nem rám vetett, hanem egy másik csinos nőre. Utálom ezeket felidézni, de fél vagy egy év és megint minden ugyan ilyen borzalmassá válna az új kapcsolatomban is. Nehéz lesz megint kitárni a szívem, mert ne akarok sérülni. Igazából csak azért nem tártam még ki a szívem, mert akikkel eddig ismerkedtem vagy próbálkoztam, azokban mindben találtam hibát, amiért nem lennek tökéletes férjek. Úgy vagyok vele, hogy akivel nem tudnám hosszú távra elképzelni a jövőt, abba nem sok energiát fektetek. Nem akarok járni olyannal, akivel elvesztegetek 1-2 évet. Hűséget sem fogadok senkinek, mert nem lehet tudni mikor jön a nagy ő. Néha úgy érzem nincs is olyan, hogy NAGY Ő. Minden férfi egyforma, amint kezd lecsillapodni a szenvedély és a szerelem. Önzővé válik, mindig az van, amit ő akar. Nem érdekli mi van veled, mit akarsz csinálni. Nem kedveskedik, nem hoz virágot vagy csokit, nem lep meg sosem. Csajozik, bámulja a csajokat, beszól hangosan, látod a fején, hogy mit csinálna azzal a nővel... Szóval hiányzik a francnak ez! Mármint hiányszik valaki mellőlem, néha végigfut rajtam ez az érzés, de nem akarom elveszteni a mostani énem. Tudom, hogy meghülyülök, amikor mellettem van valaki.

Vasárnap esti filmezéskor jutott eszembe, hogy ha együtt laknék egy sráccal, akkor kb ez lenne a program. Dolgoznánk, főznék, takarítanék, mosnék és filmet néznénk. Ha nem akarna összebújni, akkor meg egész éjszaka forognék az ágyban, hogy vajon megcsal-e, azért nem bújik oda és nem kedves velem? Egyedül sok bosszúságtól megkímélem magam, de nem mehet ez évekig. Mármint mehetne felőlem, de nem ez a normális és nem ezt várja el a társadalom. Nem lehetek évekig szingli, csak azért, mert az milyen már?! Ha azt mondod valakinek, hogy egy éve egyedülálló vagy, akkor azt mondja "Tényleg, olyan RÉG óta? Hát az egy év az sok..." Fucksick. Nekem nem tűnt soknak, mert jól éreztem magam. Ha egyszer az életbe beach body-m lesz, akkor meg még jobban érzem majd magam, mert bárkit megkaphatok az egész világon. Körülbelül 33 éves koromig van erre lehetőségem. Utána tényleg le kell nyugodni és a férjednek meg gyerekeidnek szentelned az időd és az életed nagy részét.

  Máskor meg azt ismételgetem magamban, hogy most eljön az igazi, a tökéletes, akibe nagyon szerelmes leszek és ő is belém. Elképzelem magunkat boldog mosolygós, viccelődő, játszadozó párként. Hiszek a vonzás törvényében, ezért elképzelem milyen a nagy ő, hogy több esélyem legyen megkapni, azáltal, hogy a fejemben összerakom.

Tetszem neki, elfogad olyannak, amilyen vagyok. Dícsér "Csinos vagy", "Jó ez a ruha", "Hmm, kifestetted magad?"

Együtt megyünk mindenhova. Tervez utazást ő is, nem csak én. Vannak helyek, amiket le szeretne húzni a bakancslistájáról. Ezt nem 50 éves kora felett tervezi, amikor gazdag lesz meg ideje is lesz rá, hanem egy pár éven belül.

Imádja, hogy ennyi hobbim van és megpróbál ő is részt venni bennük és megosztani velem az élményt. Például ő nem egy vízi pocok típus mint én, de eljön a búvárhajóra egy hétre és megkérdezi "milyen volt a víz alatt szívem?" amikor a felszínre érek. Aztán együtt sörözünk, napozunk és olvasunk délután a teraszon.

Új munkámnak köszönhetően megtanultam élvezni az ételeket, az egészséges életvitelt. Megismertem a minőség fontosságát a zsidó családnak köszönhetően. A zsidó konyha szintén megtetszett, elkezdtem blogot is írni a receptekkel. Két jeruzsálemi gyökerű, de Londonban élő zsidó és muszlim férfi alkotott egy remek szakácskönyvet, amiből minden héten főzünk valamit. Az hozzávalókon nem spórolunk, mindent szigorúan betartunk, semmi egyéni kreativitást nem teszünk mellé, csak ami a könyvben van.